





Ha az emberiség szeretne túlélni, és szeretne tartós békét teremteni, akkor meg kell tanulnunk benne maradni a fájdalomban.
Nem sajnálatban tocsogva kapaszkodni bele. Nem áldozatként kitartani.
Benne maradni a fájdalomban azt jelenti, hogy éberen átégsz tüzében, míg nem a fájdalom ki nem tágítja a tudatosságodat, míg a démonoddal békét nem kötöttél. Míg érezni nem kezded magadban azt, ami nagyobb, mint minden fájdalom.
Az az ember, aki nem szereti magát olyan, mint a feneketlen hordó. A világ egyetlen trófeája sem képes befoltozni azt a lyukat, amit önmagad elutasítása okoz. Az önmagaddal való kapcsolatod minősége a kulcs mindenhez, és minden, amit megélsz, ezt a minőséget tükrözi vissza, a párkapcsolatod, a családod, a munkád, a pénzügyeid, még az Istennel való kapcsolatod is azt mutatja meg, hogy mennyire szereted magad, szereted- e magad egyáltalán.
ÁLLNI A SAJÁT BELSŐ TÜZEDBEN – EGÉSZEN KÖZELRŐL MEGÉLNI A HÚSVÉTOT. Kereszt és megváltás az emberi hétköznapokban. Húsvét. Egy izgalmas dátum – az emberiség két hatalmas mítosza találkozik egymással. Ezekben a napokban a természeti népek az élet termékenységét ünnepelték jóval a kereszténység előtt. A német húsvét (Ostern) szó visszavezethető az ógermán Austrō, „hajnalpír” szóra, amit feltehetően egy germán tavaszi ünnep megnevezésére használtak. A szótő az ógörög ēōs (hajnalpír istennője) szóval is … Tovább
Tiszta Kommunikációnak nevezzük azt, amikor valóban azt mondom, amit érzek, gondolok, ami itt és most bennem van. Önazonos módon, hitelesen fejezem ki magam, miközben tisztellek, és játszmamentes szóba állásra hívlak meg. Őszintén, önérvényesítő módon elmondom a céljaimat, kérésemet, kérdésemet feléd.
Olykor engedélyezek magamnak egy kis nosztalgiázást. Ilyenkor visszagondolok a nyári szünidőkre, amit kisfiúként vidéken töltöttem, a dédnagymamámnál. Minden reggel ugyanaz volt a reggeli, a csésze mindig pontosan ugyanott állt az asztalon. Nem volt számítógép és okostelefon, csak egy régi feketefehér televízió. Minden nap ugyanaz történt, csak a mai élettempónkhoz viszonyítva jóval lassabban. Mindenki ismert mindenkit, mindenre volt idő. Ezek a nyári napok olyanok voltak gyermeki lelkemnek, mint a nektár.
Asztrológiai tanulmányaim során évekig ültem az előadásokon, és hallgattam a tanácsot: szeresd magad!
Értettem én, hogy miért fontos ez, csak azt nem tudtam, hogyan tegyem.
Hogyan szeressem magam, amikor gyermekként meggyőződésemmé vált, hogy nem vagyok szerethető?
Hogyan szeressem magam, amikor gyakran voltam önmagam számára is elviselhetetlen?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom, hogy irigy vagyok, kritikus, sértődékeny?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom a környezetemben, hogy semmi nem elég jó, amit csinálok?
Hogyan szeressem magam, amikor újra és újra elrontom a dolgokat?
Veit Lindau könyve az önszeretetről
Megjelent Veit Lindau első magyar nyelven elérhető könyve. A könyv számos személyes tapasztaláson, a hétköznapi életedbe beépíthető gyakorlatokon és erőteljes rituálékon keresztül vezet el téged az önszeretethez.
A szív szerepének felfedezése tudományos megközelítésben.
A spirituális tanítások évszázadokon át a szívet tartották az érzelmek, a bátorság és a bölcsesség forrásának, melyet most nyugati kutatások is alátámasztanak.
Kun Szilvi írása a HeartMath Intézet kutatásai alapján.
Igent mondani az életre azt jelenti, hogy lemondok a “jó és rossz” tudásáról, vagyis elfogadom, hogy az élet a maga teljességében jó és rossz, vagy sokkal inkább se nem jó, se nem rossz. Az élet a létezés, a vanság, a tapasztalás. Igent mondani az életre azt jelenti megtapasztalom azt, ami van, hagyom magam újra átlényegülni, odaadom magam az életemnek: “Legyen, ami lenni akar!”
Mindannyian félünk, a félelem az életünk része. Amiben különbözünk, hogy mit kezdünk a félelemmel.
A félelem az esetek többségében csupán jelzi, hogy elérted a komfortzónád határát. Olyan terület közelébe kerültél, ami új, ismeretlen, talán kiszámíthatatlan, nem kontrollálható. A következő gyakorlat támogat abban, hogy a félelmedet használd, a fejlődés, a belső erő eszközeként.
Valószínűleg a félelem tart minket a legerősebben vissza attól, hogy a saját igazságunkat kövessük. A német Angst(=félelem) szó az indogermán anghu szóból ered, melynek jelentése:korlátozó, szorongató, nyomasztó. Ez a szó jól leírja, amit általában megtapasztalunk, amikor a komfortzónánk határán állunk. Összeszorul a torkunk, a lábunk megremeg.
Mindannyian ismerjük a helyzetet, amikor pontosan tudjuk, mi lenne számunkra a következő lépés, látjuk, hogy merre lenne érdemes indulnunk, ám megbénít minket a félelem, és nem lépünk. Hetek, hónapok, évek, akár évtizedek telhetnek el ebben a kényszerű várakozásban, idővel már nem csak attól szenvedünk, hogy nem lépjük meg, amit szeretnénk, de attól is, hogy gyávának érezzük magunkat. Mindez persze ördögi kör, mert önmagunk el nem fogadása csak még jobban megfoszt minket az én-erőnktől, így a vágyott, vagy éppen szükséges lépés megtétele még nehezebbé válik.
Keresed a hivatásod, az életfeladatod, és nehézségeid vannak. Újra és újra elakadsz, és nem érted, miért. Olvasd el ezt a cikket, talán felismered benne a saját szabotőreidet.
Gyakorlat az életfeladatod megtalálásához.
Az önmegvalósításhoz három kulcsfontosságú elem szükséges. Ha ezekkel tisztában vagy, tudod, ki vagy te, és miért vagy itt. Minden önmegvalósító, hivatásának élő ember ezt a 3 elemet intuitívan, vagy tudatos munkával megismerte.
Ez a három elem: az öröm, az erősségeid, és az értékrended.
‘
Táncoltál már úgy, hogy eggyé váltál a tánccal, hogy nem voltál te és a tánc?
Éltél már úgy, hogy nem voltál te és az élet, mert eggyé váltál a léttel?
Azt hittem, egy akarás.
És rájöttem, hogy elengedés, odaadás, feloldódás.
Vajon mindenki él, aki megszületett?
A válaszom erre a meghökkentő kérdésre egyre gyakrabban egy erőteljes nem. A látszólagos életek mögött gyakorta látok szerepeknek megfelelést, családi sorsok továbbvitelét, és az akár egy életen át megtagadott választ, a talán soha fel sem tett kérdésre: Ki vagyok én? Ki vagyok én a szerepeimen túl? Ki vagyok én mély önvalómban, és mi végre jöttem erre a világra?
Ha vetünk egy pillantást integrál szemmel a romantikus párkapcsolatainkra megértjük, miért él az Amerikai Egyesült Államokban a felnőtt lakosság közel fele egyedül. Magyarázatot nyer az is, miért küzd sok pár nehézségekkel a kapcsolatban, miért kezdeményezi a válások/szakítások 2/3-át a nő, aki inkább szingliként él, mintsem együtt éljen egy idiótával, és miért nem talál sok szingli új partnert.
Szerző: Martin Ucik
Németből fordította: Vénusz
Előfordul veled olykor, hogy megfogalmazol egy célt, ami igazán lelkesítő és inspiráló számodra, hatalmas lendülettel belefogsz a megvalósításába, majd kicsivel később azt érzed, elakadtál?
Tudod, mit akarsz elérni, tudod, mit kell megtenned, és egyszerűen nem teszed meg. Halogatod egyik nap a másik után, az önmagad felé érzett elégedetlenséged az egekben, teljesen elveszíted a magadba vetett hitet, végül feladod, mert úgy érzed, alkalmatlan vagy, lúzer vagy.
Ismerős neked ez a helyzet?
Harmónia, boldogság, békés, kiegyensúlyozott élet. Mindannyian erre vágyunk, ezt akarjuk elérni. Könyveket olvasunk, tréningekre járunk, jósnőt, asztrológust keresünk fel, hogy megmondja, miért a stressz, a boldogtalanság és a békétlenség van jelen az életünkben. “Mondd meg, mit tegyek?”, hangzik el sokszor, sokak szájából.
Képzelj el egy 2 éves kisgyermeket, aki éppen csak megtanult járni! Ha van saját élményed egy ilyen korú gyermekről, pontosan tudod, hogy számára az élet izgalmas, kihívásokkal teli, csupa felfedezni való terület. A szülők ilyenkor rácsot szerelnek a lépcsőfeljáróhoz, védik a konnektorokat, magasra tesznek minden törékeny tárgyat és fél szemükkel megállás nélkül a totyogó, örökmozgót figyelik.
Hogy miért?