Integráló vízgazdálkodás

Az integráló vízgazdálkodás egy újfajta vízgazdálkodási gondolkodásmódot takar, mely röviden összefoglalva abban nyújt „többet” a hagyományos vízgazdálkodási koncepcióknál – így az úgynevezett „integrált vízgazdálkodás”-nál is – hogy módszertanával lehetővé teszi a gazdasági szakzsargonban csúnyán csak „humán tényező”-ként emlegetett szellemi, lelki minőségek bevonását adott vízgazdálkodási probléma kezelésébe.

Integrál elmélet és integrál ökológia

Az integráló vízgazdálkodás elméleti alapjául a Ken Wilber és munkatársai által kifejlesztett Integrál elmélet és Integrál ökológia (Esbjörn-Hargens, Zimmermann 2009) szolgál. Mivel az integráló vízgazdálkodás erre az elméletre épül, így eredetileg annak a magyar fordításaként az integrál vízgazdálkodás kifejezést kezdtük használni. Magyar nyelvi szempontból azonban helyesebb lehet, ha az integráló jelzőt használjuk. Így könnyebb megkülönböztetni az integrált vízgazdálkodás koncepciójától is. Mind az integrál (elmélet) mind pedig az integráló (vízgazdálkodás) jelző a következő tartalmakra vonatkozik: teljes körű, átfogó, bevonó, inkluzív, nem kirekesztő, fejlődő, teljesedő. Bármely területre irányuljon is egy integrál(ó) eljárás mindig arra törekszik, hogy a lehetséges összes releváns nézőpontot és módszert bevonja a problématerület koherens megközelítésekor.

Az integrál(ó) modell alapvetően négy nagy részre bontja a bennünket körülvevő valóságot, melyek közül az első kettő tartalmazza a humán (belső) „tényezőket”:

  • lelki egészség (egyéni belső tér)
  • békés együttélés a kultúrákon belül és azok között (közös belső tér)
  • testi egészség (egyéni külső tér)
  • fenntartható rendszerek (környezet-gazdaság-társadalom) (közös külső tér)

Integráló vízgazdálkodási rendszerről beszélünk akkor, ha abban az emberi mentálhigiénia, a testi egészség és a békés együttélés egyaránt megfelelő figyelmet kap, miközben illeszkedik egy fenntartható társadalmi-gazdasági-környezeti rendszerbe.

Integrált és integráló vízgazdálkodás

Szükségletek

A hagyományosan vizsgált vízgazdálkodási problémák hátterében gyakran a már említett „humán tényező”-vel kapcsolatos összefüggések vannak. Ezek egyéni érdekeltségekhez, igényekhez, végeredményben tulajdonképpen szükségletekhez kapcsolódnak.

A humán szükségletek egyénenként változnak, éppúgy az egyéni motivációk. Amikor vízügyi szakember vízgazdálkodási problémát elemez, bármilyen lehatárolt rendszerben és adott keretek között alkalmaz is pontosan definiált módszertani eszközöket, óhatatlanul is befolyásolt marad saját személye által. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vizsgálat tárgyáról olyan képet fog adni, amely a saját világába belefér, amely saját világát valamilyen minimális formában tükrözni fogja. A szakértő nem képes saját világán, saját személyén kívül helyezkedni, attól teljesen elvonatkoztatni. A vizsgálat tárgya és a vizsgáló személye tehát nem különíthető el egymástól, ahogyan a vizsgálat módja sem.

A közgazdász, az aktivista, az integrál szakember

Egy neoklasszikus közgazdász szerint alapvetően piaci kudarc eredménye az, hogy adott esetben egy gyár menedzsmentje érdekelt lehet abban, hogy mérgező anyagokat jutasson a közeli folyóba. Ezt a jelenséget az ár, a piac, az adók és határköltségek, stb. viszonylatában értelmezi. Azon dolgozik, hogy miként lehetne adók segítségével csökkenteni a negatív externális hatásokat, miként lehetne azokat internalizálni. Kibocsátás-kereskedelmi rendszereket dolgoz ki, melyek a kormányszervek támogatásával piaci mechanizmusokon keresztül enyhíthetik a negatív környezeti hatásokat.

Egy zöld aktivista nem hisz a piacban, sokszor a vadkapitalizmust okolja a környezeti problémákért. Az ő szemében, a szennyezőanyag kibocsátások adója, vagy a föld és víz beárazása, a természeti javak értékének pénzbeli kifejezése csupán a kapitalista anyagi redukcionalimus egy új formáját jelenti, ahol a természet értékét a piac határozza meg.

Az integrál elmélet képviselői szerint, mindkét perspektíva hasznos és a problémák megoldásához mindkettőre szükség lehet. Ezek mind perspektívák, nézőpontok, különböző megközelítési módok és nem egy-egy teljes körű igazság.  Mindegyiknek megvan a maga igazságtartalma és a maga érvényességi határterülete a vízgazdálkodás területén belül is.

Ki, mit, hogyan?

Az integrál elméletre alapozó integráló vízgazdálkodás erre a problémára próbál megoldást találni. Figyelembe veszi a különböző perspektívákat és dimenziókat, s alkalmazza az azokhoz kapcsolódó, különböző módszertanokat. (Egy olyan szervezet például, mint a Fenntartható Fejlődési Tanács már jó kísérlet a különböző szempontok bevonására.) Az integrál vízgazdálkodás is egy olyan rendszerben értelmezi a világot, s a vízügyi problémákat, amelyben az értelmezési különbségek megjelenhetnek, az ok-okozati összefüggések teljesebben feltárhatóak és összességében közelebb kerülhetünk az igazsághoz.

Értelmezési különbségeket azonban nem csupán a vizsgáló személyéből, s a vizsgálat módjából kifolyólag találunk. A vizsgálat tárgya és annak jellemzői (valamint a hozzá kapcsolódó módszertan) az integrál modell alapján a valóságot leíró 4 kvadráns valamelyikében jelennek meg. A vizsgálatot folytató személy pedig erre néz rá valamely módszertan segítségével első szám első, első szám harmadik személyben, vagy többes számban. Erre az integrál módszertan által alkalmazott integrál módszertani pluralizmus (IMP) ad lehetőséget.

Összességében az integráló vízgazdálkodás tehát kiemelten foglalkozik a vizsgáló személyének, a vizsgálat módjának és a vizsgálat tárgyának külön értelmezésével, s a kvadránsok szerinti elrendezésével. A másik fontos elv, melyre az integrál modell épít a holarchikus fejlődés elve, mellyel a továbbiakban foglalkozunk.

Ijjas Flóra

Környezetgazdász PhD hallgató

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.