Szeresd magad! – Azt meg hogyan?

697319_even_angels_cryAsztrológiai tanulmányaim során évekig ültem az előadásokon, és hallgattam a tanácsot: szeresd magad!
Értettem én, hogy miért fontos ez, csak azt nem tudtam, hogyan tegyem.
Hogyan szeressem magam, amikor gyermekként meggyőződésemmé vált, hogy nem vagyok szerethető?
Hogyan szeressem magam, amikor gyakran voltam önmagam számára is elviselhetetlen?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom, hogy irigy vagyok, kritikus, sértődékeny?
Hogyan szeressem magam, amikor azt látom a környezetemben, hogy semmi nem elég jó, amit csinálok?
Hogyan szeressem magam, amikor újra és újra elrontom a dolgokat?

Ismerős neked ez a helyzet?

Ha igen, gyere most velem, lépésről lépésre egy úton, ami elvezet önmagadhoz, és megajándékoz önmagad szeretetének kegyelmével. Képzelj el egy világot, ahol csupa önmagát szerető ember él! Engem felvillanyoz, szenvedélyemé vált ez a kép. Ha hasonlóan vagy ezzel, ez az írásom neked szól.

1. Lépés: A döntés

Látszólag rendkívül egyszerű, ugyanakkor kitartást és elköteleződést igénylő lépés. Hitem szerint megkerülhetetlen.nyitott_tenyer Vagy azért teszed meg, mert már elviselhetetlen a szenvedés, amit magadnak és a világnak okozol azzal, hogy nem szereted magad, vagy azért, mert annyira vágysz arra, amilyen lehetnél te, és lehetne a világ, ha szeretnéd magad. Amit érdemes meggondolnod: Egyetlen ember van ezen a világon, akivel garantáltan együtt kell lenned a nap 24 órájában életed végéig. Az pedig te magad vagy. Az életminőségedet alapvetően meghatározza, hogy milyen kapcsolatban vagy magaddal. Ki a fene akarna valakivel ennyi időt együtt tölteni, akivel ki nem állhatják egymást?

A buktató:A döntés meghozatala után nem fogod magad azonnal szeretni. Szükséged lesz rá, hogy tegyél érte újra és újra (később konkrétan elmondom, hogyan), szükséged lesz rá hogy újra és újra emlékeztesd magad (egy idézet, egy szimbólum, egy tárgy, amit folyton magaddal hordasz, magadon viselsz), és természetesen kitartásra (a legjobb egy megtartó közeg, csoport, egy szövetséges).
Egy remek segítséget találsz ehhez itt.

Egy csodálatos idézet Müller Péter Szeretetkönyvéből nekem nagyon sokat adott, hogy kitartsak a döntésem mellett.

“Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan lelkeddel, hogy van egy igaz barátja: önmagad.”
Müller Péter: Szeretetkönyv

2. Lépés: Az önmagadért vállalt felelősség

Nem tudom neked bebizonyítani, hogy mindaz, ami veled történik a tudatod kivetülése, önmagad tükröződése, a vonzás törvénye alapján működik, ezért belőled indul, a gondolataid teremtő erején alapuló esemény. Ezoterikus körökben gyakran hallhatsz, olvashatsz ilyeneket, hit kérdése, mennyire fogadod el ezeket igaznak. Amit azonban érdemes megfontolnod, hogy abban a pillanatban, amikor vállalod a felelősséget az életedért, elfogadod, hogy mindannak, ami veled történik köze van hozzád, máris az áldozati szerep helyett a cselekvő pozíciójába helyezed magad, ezzel pedig erőt adsz magadnak a változáshoz, változtatáshoz.

Buktató: Az, hogy önmagadért vállalod a felelősséget, nem jelenti azt, hogy a másik nem felelős. A másik felelőssége egyrészt az ő dolga, nem a te tiszted ítélkezni, másrészt  te mindig csak a saját portádon tudsz sepregetni. Felesleges hiábavalóság a másik megváltoztatásával tölteni az időt. Ahogyan vajmi keveset ad neked, vagy a világnak, ha folyton bűntudatot generálsz magadnak. Ismerd fel és el, amit tettél, tanulj belőle, és lépj tovább!

3. Lépés: Az önmagaddal való harc felismerése, békekötésbeke

Az önszeretet nem azt jelenti, hogy mindig jó a kedved, hogy minden rózsaszínűen szép és jó, és ha nem így érzel, azt azonnal el kell rejtened, felülírnod, átszínezned, megváltoztatnod. Attól még, mert eldöntötted, hogy szereted magad, lehetnek rossz napjaid, érezheted pocsékul magad, haragudhatsz magadra. Önmagad szeretete azt jelenti, hogy mindig elfogadod azt, aki éppen vagy. Ha most épp csúnyának látod magad, vagy gyengének, vagy irigynek, vagy rossznak, akkor az önszeretet azt jelenti, hogy azt mondod magadnak: “Oké, ez is lehet.” Az, hogy valamit elfogadsz, nem azt jelenti, hogy nagyszerűnek találod. Azt jelenti, hogy elismered a jelenlétét, elismered a létjogosultságát. Mindaddig, amíg bizonyos aspektusaidat nem fogadod el, lényed egy része harcol lényed egy másik részével. Ez pedig rendkívül sok életenergiádba kerül. Márpedig életed végéig lesz okod arra, hogy harcolj magaddal, hiszen nem vagy, és nem is leszel soha tökéletes. Ha békét akarsz kötni magaddal, először ismerd el és fel őszintén, hogy hol, és hogyan harcolsz még magaddal. Ehhez találsz itt egy remek kérdéssort Veit Lindautól. Itt most semmit nem kell megváltoztatnod, csak nézz rá őszintén: “Aha, tehát így harcolok magammal.” Miután ezt megtetted, csinálj egy apró szertartást, ami megerősíti a döntésedet, ami a tudattalanod felé jelzi, hogy készen állsz békét kötni magaddal. Nevezz ki egy napot az önmagaddal való békekötés napjának. Valamilyen módon szimbolizáld önmagad felé, hogy mostantól megbékélsz azzal, aki vagy. Ez nem jelenti azt, hogy holnaptól nem lehetsz más, nem dolgozhatsz magadon, nem fejlődhetsz. Ám a változás akkor következik be, amikor elfogadod azt, ami van.
Két remek segítséget ajánlok ehhez a lépéshez. Egy egyszerű és nagyon hatékony módszert mutat be Veit Lindau ebben a videóban. És használd a közösség erejét a döntésed megerősítéséhez. Csatlakozhatsz zárt önszeretet csoportunkhoz itt. 

Buktató:Önmagad elfogadása könnyen elcsúszhat önmagad becsapásába, és egyfajta gőgbe: “ilyen vagyok és kész.” Valódi önszeretetben nem akkor van részed, ha letagadod, azt, amit éppen érzel. Ha épp azt érzed, hogy elviselhetetlen vagy, akkor az az igaz, hogy elviselhetetlen vagy. Ahogyan a gyermekeinket feltétel nélkül szeretjük, ám jelezzük feléjük, ha épp nem tetszik számunkra a viselkedésük. Önmagad szeretete nem azt jelenti, hogy a másik köteles téged elviselni úgy, ahogyan vagy. Érdemes az önszeretetet nem összetéveszteni az önimádattal, az arrogáns, gőgös önérvényesítéssel. Önmagad elfogadásához olykor kevés lehet az önerő. Ilyenkor segít a terápiás folyamat egy terápiás szakemberrel.

4. Lépés: Tegyél érte minden nap újra és újra.

Amikor a gyermekeid szeretésére, vagy a párod szeretésére gondolsz, nem is kérdés számodra, hogy azt folyamatosan kifejezed, tettekben kimutatod, Miért lenne ez másképp, ha önmagadról van szó? Tedd fel magadnak a kérdést: “Mitől érzem azt, hogy szeretve vagyok?” És aztán ezt tedd meg önmagadnak újra és újra. Akkor is, amikor épp semmi kedved, eleged van magadból? Akkor a leginkább. Hiszen mit teszel a gyerekeiddel, a pároddal, amikor azt látod, épp rossz passzban vannak? Jó esetben kifejezed feléjük a szeretetedet. Tartsd észben, hogy a szeretet tettekben nyilvánul meg. Ahhoz, hogy önmagad szeretete szokásoddá váljon, gyakorolnod érdemes azt újra és újra.

Buktató: Időre van szükség, míg az új hozzáállásodhoz igazodik benned és körülötted a világ. A tetteiddel kifejezed, hogy újra és újra elköteleződsz önmagad mellett. Lesznek napok, amikor nem érzed majd, hogy szereted magad, mert az érzéseid, a gondolataid még a régi mintából erednek. Légy résen, és dönts tudatosan másképp. Szakítsd meg ezzel a gondolatok, érzések, tettek ördögi körét. Nem kell minden vonatra felszállnod, csak mert elmegy előtted. Ugyanígy elengedhetsz egy-egy gondolatot, érzést, ami nem az önszeretetedből fakad.

Semmi esetre sem állítom, hogy ez az önszeretet egyetlen útja. Ha lépésről lépésre megteszed a fent leírtakat, alapjaiban változik meg az önmagaddal való viszonyod. Erőt, kitartást kívánok neked ehhez.

Ha kedvet kaptál ehhez az úthoz, itt találsz hozzá kíséretet.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.